Zsigmond és Láposi életében misztikus fókusz pont a Kamermayer tér, az első világmegváltó tervek Kamermayer Károly szobra alatt állva születtek, meg az első közösen elvállalt melót is ott dumáltuk le, jól betojva, hogy mekkora árat mondjunk Szekszárd város terveinek elkészítésében való nyilvánvalóan felbecsülhetetlen részvételünkért.
(Kamermayer tér 1890 után. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)
A hely azután is fontos maradt. Annyira, hogy nem sokkal azután, hogy Láposi a közeli tervezőirodában kezdett el dolgozni, az első nagyobb médiafigyelmet elnyert közösségi tervezős projektet is lemenedzselte. És közben parázott, hogy elcseszi, no meg nyilatkozgatott is, mint a nagymenők. Hihetetlen jártassága világosan látszik a Duna TV Négyzetméter magazinjában is, aminek a másolatáért vagy 13ezer forintot fizettünk 2015-ben az MTVA-nak.
A Firka Party
2006. június 30-a amúgy igen nyüzsgősre sikeredett az ötödik kerületi Kamermayer téren. A közeli várostervező iroda fiatalos tervezői amúgy meló közben vagy helyett szoktak leugrani a Gerlóczy-ba inni egy „éppen-mikor-mit”, és élvezni a faleveleken átszűrődő napsütést.
Bizonyíthatóan erre járt például az irodai zümmögés helyett az Ecorys-féle műhely hármas fogata: Lelkes Nóra, Rácz Andrea és Láposi, de megfordult itt Rajki Vera, Bedőcs Berna, Karácsony Krisztián, Jáki Móni és néhanap Soóki-Tóth Gábor és Gauder Péter is.
Most meg mindenféle plakáttekercsekkel, kilónyi skicc pausszal és amit még el lehet képzelni rohangáltak a hónuk alatt a forgalom elől elzárt téren.
Amit a rendőrség csak azért zárt le, és csakis akkor, amikor kiderült, hogy az ötker rendőrkapitány is meghívottak között van, aki később csak úgy mellesleg rákérdezett, hogy: nem akarjuk? Akartuk.
Forrás: Bedőcs Bernadett (pontosabban asszem’ Sz. Miki), Ecorys
A téren zajlott ugyanis kora reggeltől késő estig a környék privátszférájának vállalkozó szellemű tagjai által támogatott Firka Party, ami a Kamermayer tér használatának, működésének és városépítészeti megoldásainak jobbítását volt hivatott előrébb mozdítani. Azaz NEM a fizikai megjelenés kapott fő szerepet, HANEM az utca és a tér, azaz a közösségi tér, és a helyi gazdaság szereplői és az ott lakók igényei és ötleteiből levezethető funkcionális és város-szövetbeni programozás.
Gründoljunk projektet
Nem volt egyszerű összehozni, hetekbe telt és nagyon sok mindenkivel kellett felvenni a kapcsolatot és valami épkézláb bartert javasolni, gyakorlatilag az utcáról beesve. A fénymásolós-nyomtatós csinálta nekünk a plakátokat és a szórólapokat, az autocad-es adott gépeket és 3D rajzolókat a térre, cserébe hozta a Revitet, a bankos – mi mást – pénzt adott, abból meg telt a rendezvényesre, a kávéházas ingyen adta a kiállító tereket, illetve etette-itatta a népet. Láposi meg beszélt mindenkivel a népművészestől a sajtboltosig, a bankostól a sarki közértesig. A csapat aztán plakátokat rakott ki az összes házba, szórólapot az összes postaládába és megkereste az összes közös képviselőt is, hogy szóljanak a lakóknak, hogy jöjjenek.
És persze a többiekkel, a nem-annyira lelkesekkel is találni kellett valami közös pontot, például azt, hogy a hentes anyukája a Buvátinál dolgozott :). S aki ezután mindig mérnök úrnak hívta – ugratta Láposit, amikor beugrott a sült kolbász, zsömle, kovi-ubi kombóért.
Hogy ez érthető formában is megjeleníthető legyen és a Kamermayer tér megváltozó használatának következményei is láthatóak legyenek, több közelebbi és távolabbi várostervező- és építésziroda tervezői rándultak le a térre egy szombat délután. Azért, hogy a felállított asztalokon felskicceljék, amit az emberek mondanak nekik, aztán mindezt hazacipelve tovább gondolják, és mutassák meg, hogy a városépítészet mivel tud hozzájárulni a Kamermayer tér és környékének regenerációjához.
Lévén mindenki megmozgatott, akit csak ismert, volt sajtó és sajtófotós, kerületi és fővárosi politikus, ingatlanos televíziós magazin, sok ember es sok-sok skicc es gondolat. Az építészfórum.hu újságírója is eljött, írt is róla és persze kattogott a fényképezőgép is.
Kamermayer Egyesület
Rá egy évvel elindult a Kamermayer Piknik sorozat, amely a maga kezdeti bénázásával együtt egy bájos kis hétvégi rendezvény lett: mediterrán piaccal, köztéri tangóval, a szomszédos Liszt Ferenc zeneművészeti egyetem hallgatóinak utcazenéjével – nyomták a Pink Panther-t ezerrel 🙂 – halászléfőzéssel, Parti Nagy Lajossal, kézműves piaccal, könyvbemutatóval, az Örkény és a Katona színházak standjaival.
És persze ami még fontosabb a közösségre nézve, hogy a 2006-ban létrejött Kamermayer Egyesület, ma is létezik. Gyönyörű képeket raktak fel a facebook oldalukra a rendezvényekről.
A Firka Party program, ha nem is úgy, ahogy a skiccek és a tervek feldolgozták, de bekerült a Budapest Szíve programba, aztán szegről-végről az ötker városrehabilitációs csomagjába a Belváros új Főutcája programba – és részben meg is valósult.
S itt jutunk el Zsigmond kollegához, aki pont akkortájt már nem dolgozott a Teampannonnál, de otthagyta a nyomát.
Forrás: varosteampannon.hu
Még 2015-ben, azaz 9 évvel az tervezői hétvége után is volt Kamermayer Piknik, és írtak is róla az Egy nap a Városban blogon. Igaz, sajnos leginkább az ellehetetlenüléséről.
Érdemes megnézni a posztban található képgalériát, mert megmutatja, hogy milyen energiákat tud megmozdítani a közösségi tervezés évekkel később is, amikor már rég elfelejtették az emberek, hogy honnan is indult az egész. S ez nagyon jó!
Persze a Firka Partyból is lett kiadvány:
Várostervezők 